a könyv adatlapja »

Kárpáti Kamil: Miniatűrök és nagyítások

Bevezető

„A Stádium Kiadó a még körünkben dolgozó költő több mint 50 éves költői működésének 130 miniatúráját adja közre apró könyvecskénkben” – olvasom a Hívás 1997-es kiadásának fül­szövegében némi iróniával. Már akkor is elég öreg voltam ahhoz, hogy könnyelműen ne dobjak ki az ablakon a megejtő kerekség, az „ötvenéves költői működés” kedvéért leggyönyörűbb éveimből hármat, éppen a fél évszázad elejéről való kiskamasz éveket. Még hús-vér valójában ekkor ismerhettem meg Móricz Zsigmondot! Kis könyvtáramat gazdagíthattam Babits panteonos borítójú zseb-válogatottjával; 10 centivel a járda fölött lépkedve vittem haza, mintha az állt volna benne, hogy nekem írta; ebből a mondatrészből olvastam ki: „Minthogy azt kívántam, hogy az ifjúság kezébe is eljuthasson…” – vagyis énhozzám, mivel én és édes hazám meg az ifjúság benső szabadságomban szétbonthatatlanul egynek látszott még akkor.

De hogyan hagyhatnám ki kiskamaszságom csúcsélményét, József Attila válogatott verseinek puhafedeles zsebkiadását? Ember és költészet tragikus jövőjéről üzent. Kihagyhatatlan azért is, mert a harmadik köztársaságban, már 65 éves koromban Az ibolyántúli ember című kötetemet a Cserépfalvi Kiadó adta ki (a Stádiummal társkiadásban).

Most, amikor csakugyan 73 évre nőtt a nyilvános költői pálya ideje, új, zsebkönyv méretű válogatásomat sajnos én már nem ajánlhatom költő gyanánt az ifjúságnak: a költészet partja e kortól már tenger messzeségbe került. Olyannyira messzire, hogy már a Cserépfalvi-féle válogatottamban (20 éve) így kellett ajánlanom versemet: „A századvégi költő kortárs versolvasójának = Gínek”. Bevallom, már 20 éve is egy szó kimaradt belőle. Pedig legdöntőbb tapasztalatom. Az „egyetlen” szó maradt ki. Most, 85 évesen helyére visszatettem.

Sajnálom, hogy nem adhattam olyan jó címet kötetemnek, mint amennyire jó volt a Hívás a 17 évvel előbbi zsebkönyvem elején. A Hívás ban túlnyomórészt miniatúráimat gyűjtöttem össze, csupán néhány önállósuló versrész, strófa mellett. A Miniatűrök és Nagyításokban az utóbbiak erősen megszaporodtak – e szerzői gesztus jelentősége pedig végleg megnőtt. Nagyításaimat – senkit sem kívánok áltatni – hiánylistának tekintem: ez mind-mind az, ami szemem előtt maradozott ki a kor emberéből. De Gível (nagy szerencsémre egyetlen kortárs olvasómmal) elképzelhetőnek tartjuk, hogy hiánylistámban s z ó l í t á s rejlik, és k i h a l l a t s z i k belőle a hívás.

Másrészt Gí eddig hat fotóalbumát nyitotta meg a verseim előtt. Most nincs nagyobb örömöm, minthogy ez a mi hetedik, bár féltenyérnyi kicsi – de így is Gí fotóitól beragyogtatott – miniatűr képes albumunk.

Kárpáti Kamil